Málta élővilága: növények, állatok, madarak és a tenger világa

Máltán az első, ami feltűnik, az a hiány: nincsenek fák. Aztán ahogy sétálsz, kiderül, hogy tele van élettel – csak nem ott, ahol keresed. A kőkerítés résében, a fügekaktusz tövében, a sziklarepedésben és a víz alatt. Málta élővilága ebben a cikkben négy részben: növények, állatok, madarak és a tenger világa.

Az első máltai sétámon azon kaptam magam, hogy folyamatosan lefelé nézek. Nem azért, mert nincs kilátás – dehogynem –, hanem mert Máltán a látnivaló mérete más. Egy kaktuszsor a földek szélén, egy gyík a felforrósodott kövön, egy százéves kőkerítés, ami tényleg csak a saját súlyától áll. És mindezt egy olyan szigeten, ahol az erdőborítottság alig másfél százalék.

Miért nincsenek fák Máltán?

A legelterjedtebb magyarázat az, hogy a lovagrend vágta ki az erdőket hajóépítéshez. Ez részben igaz, de sokkal későbbi történet, mint gondolnád. Az erdőirtás Máltán körülbelül i. e. 3800 körül kezdődött, a templomépítő kultúra idején: a pollen- és faszénvizsgálatok szerint az akkori telepesek égettek és irtottak, hogy szántóföldet és legelőt nyerjenek.

Málta természetes növénytakarója eredetileg mediterrán keménylombú erdő volt, magyaltölggyel, aleppói fenyővel, szentjánoskenyérfával és vadolajfával. Ma a főszigeten mindössze négy helyen maradtak fenn tölgyfoltok, egyes fák becsült kora 600–900 év. Az emberi jelenlét hétezer éve alatt gyakorlatilag nem maradt érintetlen terület: a mai növényzetet sokkal inkább az ember alakította, mint az éghajlat.

A többi ok pedig egyszerű földrajz. A talaj sekély és köves, a szél állandó és sós, a csapadék évi 550 milliméter körül van, és az is októbertől februárig esik – a nyár teljesen száraz. Ahol egyszer eltűnt a fa, ott az erózió miatt nem is tud visszatérni magától.

Ami mégis megmaradt: Buskett és a többiek

Ha látni akarsz igazi máltai erdőt, egyetlen hely van rá: a Buskett Gardens (máltaiul Il-Buskett) Siġġiewi és Dingli között. Harminc hektár, a Wied il-Luq völgyben, és azért maradt meg, mert a johannita lovagrend hozta létre a tizenhatodik században vadászterületként. Tölgy, szentjánoskenyérfa, olajfa és aleppói fenyő nő itt, mellette a Verdala palota, ami eredetileg vadászkastélynak épült 1588-ban, ma pedig a köztársasági elnök nyári rezidenciája.

• Buskett Gardens – éjjel-nappal nyitva, ingyenes, parkolóval. Az őszi ragadozómadár-vonulás egyik legjobb megfigyelőhelye. Buszok: 52, 56, 181.
• Foresta 2000 (Mellieħa, Marfa Ridge) – erdősítési projekt, ahol eddig mintegy húszezer fát és cserjét ültettek. Egész évben, éjjel-nappal nyitva, ingyenes.
• Majjistral Nature and History Park – Málta első nemzeti parkja 2007 óta, hat kilométernyi partszakasz Golden Bay és Ix-Xagħra l-Ħamra között. Több mint 350 vadon élő növényfaj, köztük a máltai piramisorchidea.
• Ta’ Qali National Park (Attard) – egy második világháborús repülőtér helyén, ma városi park kutyaparkkal, simogatófarmmal és szabadtéri arénával.

Máltai növények, amiket máshol nem látsz

Málta növényvilága nem gazdag, de kifejezetten különleges. Nagyjából 1200 őshonos virágos növényfaj él a szigeteken, köztük több mint negyven orchideafaj, és 24 endemikus növény – vagyis olyan, ami sehol máshol nem terem meg a világon.

• Għargħar (Tetraclinis articulata) – Málta nemzeti fája 1992 óta. Észak-afrikai faj, ami Európában természetes állapotban csak Máltán és Cartagena környékén fordul elő. Amikor nemzeti fává nyilvánították, mindössze néhány vadon élő példány maradt belőle.
• Widnet il-Baħar (Cheirolophus crassifolius) – a nemzeti virág, húsos, kanál alakú levelekkel. A nyugati sziklafalakon nő, és az IUCN listáján kritikusan veszélyeztetett.
• Ħarrub, a szentjánoskenyérfa – a máltai táj egyik meghatározó fája. A terméséből készül a karobszirup, ami a hagyományos máltai házipatika torokfájás elleni szere. A „karát” súlyegység neve is a karobmagra vezethető vissza.
• Bidni olajfa – endemikus máltai olívafajta, apró, sötét terméssel és csípős, borsos olajjal. Egyes Bidni fák radiokarbonos vizsgálat szerint az első századból származnak, és 1933 óta védettek.

A növénytársulások pedig végigkövetik a pusztulás lépcsőfokait: az erdőből lesz macchia (nagy cserjék, masztixpisztácia, babér), abból garrigue (alacsony, aromás, kemény cserjék a kopár mészkövön – kakukkfű, hanga, máltai kutyatej), és abból sztyepp. A kopár, karsztos platót a máltaiak xagħri-nak hívják, és ha valaha jártál Dingli környékén, pontosan tudod, hogy néz ki.

A fügekaktusz: miért van ennyi belőle?

Ez az a növény, ami miatt Máltán mindenki fotózik. A fügekaktusz (Opuntia ficus-indica, máltaiul bajtar tax-xewk) egyáltalán nem őshonos: Amerikából került Európába a felfedezések után. Hogy miért van belőle ennyi, annak viszont nagyon gyakorlatias oka van.

A máltai és gozói gazdák a földjeik köré ültették élő kerítésnek: tüskés, sűrű, átjárhatatlan, megállítja az állatot és az embert is. Ráadásul kiváló szélfogó egy olyan szigeten, ahol fa nincs, szél viszont mindig van. Eléri az öt-hét méteres magasságot is, a koronája három méter átmérőjű lehet.

• Virágzás: májustól júliusig, sárga virágokkal. Ez a hosszú, száraz máltai nyáron az egyik legfontosabb táplálékforrás a beporzóknak.
• Termés: nyár végén érik, és három színben létezik. A máltaiak beszédesen nevezik őket: a sárga a „máltai”, a piros az „angol”, a fehér a „francia”.
• Tüskék: nem a nagy tövisek a veszélyesek, hanem az apró, hajszálszerű glochidiák, amik szinte láthatatlanok, és beletapadnak a bőrbe. Ezért árulják mindenhol előre meghámozva.
• Felhasználás: friss gyümölcs, lekvár, zselé, és a legismertebb formában a bajtra likőr. Erről a máltai gasztronómia cikkben írtam bővebben.

Egy érdekesség a végére: a tizenkilencedik században Máltán megpróbáltak pajzstetűvel kosnil festéket termelni a fügekaktuszon. Néhány év után feladták, nem működött.

Köves talaj, kőkerítés, teraszos földek

A máltai talaj sekély, köves és nagyon magas mésztartalmú. Három fő típusa van – a vöröses terra rossa, a mállott mészkövön képződött xerorendzina és a karbonátos nyerstalaj –, de a lényeg mindegyiknél ugyanaz: kevés van belőle, és könnyen elmossa az eső.

Ezért van a szigeten mindenhol kőkerítés. Máltaiul ħajt tas-sejjieħ, és ez nem díszítés: faragatlan kövekből épül, habarcs nélkül, pusztán gravitáció és súrlódás tartja össze. A legnagyobb kövek kerülnek alulra, felfelé egyre kisebbek, a hézagokat kőszilánkokkal töltik ki. A technika valószínűleg az arab uralom idejéből, akár a kilencedik századból származik.

• Talajmegtartás: a teraszos földeken visszatartja a talajt, és „talajtározóként” működik heves esőben.
• Vízgazdálkodás: szűri az esővizet, és a szerves anyagot humuszként hagyja vissza.
• Élőhely: a résekben gyíkok, szkinkek, bogarak és sünök élnek. A kőkerítések ökológiai folyosóként kötik össze a széttöredezett tájat.
• Védettség: 1991 óta törvényi védelem alatt állnak, egy 1997-es jogszabály pedig kifejezetten örökségi elemként sorolja fel őket.

Mit termesztenek Máltán?

Meglepően sokat, meglepően kis helyen. Máltán több mint tízezer gazdaság működik, összesen alig 10 700 hektáron – és a gazdaságok közel hetven százaléka egy hektárnál kisebb. Több mint negyven százalékuk kizárólag saját fogyasztásra termel. A mezőgazdaság a GDP alig 0,7 százalékát adja, és az ország az élelmiszerszükségletének kevesebb mint negyedét termeli meg.

• Burgonya – a máltai sztár. Az Alpha fajta korai tavaszi burgonya, és pont akkor érik, amikor Észak-Európában még nincs friss termés. Emiatt Hollandia – Európa legnagyobb burgonyatermelője – rendszeresen importál máltai burgonyát.
• Eper – Mġarr környéke a máltai eper hazája. Áprilisban itt tartják a Festa Frawli eperfesztivált, ingyenes belépővel, eperdesszertekkel és népzenével.
• Szőlő – két őshonos fajta, a kék Ġellewża és a fehér Girgentina. A máltai borkészítés több mint kétezer éves, a föníciai időkig nyúlik vissza.
• Egyéb: paradicsom, hagyma, karfiol, articsóka, dinnye, citrusfélék, olajbogyó, búza és árpa. A betakarítás jórészt kézzel történik, mert a parcellák túl kicsik a géphez.

A legnagyobb gond a víz. Málta Európa egyik legvízhiányosabb országa: az ivóvíz nagyjából hatvan százaléka sótalanításból származik, a talajvízkivétel pedig évente tizenegymillió köbméterrel haladja meg a fenntartható utánpótlódást. A tengervíz beszivárog a talajvízbe, ami a szőlőt is veszélyezteti. A hagyományos válasz erre az esővízgyűjtés földalatti ciszternákba – ezt máig sok háznál látni.

Miért nincsenek nagy állatok és ragadozók?

Máltán harmincnál kevesebb emlősfaj él, és ezek nagy része denevér és cet. Nincs róka, nincs vaddisznó, nincs szarvas, nincs semmilyen nagyragadozó. Ennek két oka van, és mindkettő logikus.

Az egyik a szigetbiogeográfia: 316 négyzetkilométeren nincs elég terület és zsákmány egy életképes nagyragadozó-populációhoz. A másik viszont érdekesebb: voltak ilyen állatok. A Għar Dalam barlang leletei között medve, farkas és vörös róka maradványai is előkerültek. Amikor a jégkorszak végén megszűnt a szárazföldi kapcsolat Szicíliával, ezek fokozatosan eltűntek – az emberi megtelepedés pedig befejezte a folyamatot.

Ami maradt:

• Algériai sün (Atelerix algirus) – kisebb az európainál, 20–25 centis, világos arccal. A fejtetején nincs tüske.
• Menyét (Mustela nivalis) – a legnagyobb szárazföldi ragadozó a szigeten, és valószínűleg ezt is ember telepítette be.
• Cickányok – köztük a szicíliai cickány máltai endemikus alfaja és az etruszk cickány, ami a világ legkisebb emlőse.
• Kilenc denevérfaj – néhányuk veszélyeztetett, a nagy patkósdenevér valószínűleg már ki is pusztult a szigetről.
• Nyúl – kulturálisan a legfontosabb máltai állat, mert belőle készül a nemzeti étel, a fenkata.
• Delfinek és bálnák – a vizekben palackorrú, csíkos és közönséges delfin is előfordul, sőt ámbráscet és barázdásbálna is átvonul.

A törpe elefánt, ami tényleg létezett

Ez Málta legjobb őslénytani sztorija, és van hozzá múzeum is. A Għar Dalam („a sötétség barlangja”) Birżebbuġa mellett 144 méter hosszú, ebből az első ötven méter látogatható, és nyolc rétegtani szintje van a kora-pleisztocéntől a holocénig.

A rétegekben törpe elefántok (Palaeoloxodon fajok) és törpe vízilovak csontjai kerültek elő. A jelenség neve inzuláris törpenövés: amikor egy nagytestű faj szigetre szorul, ahol kevés a táplálék és nincs ragadozó, nemzedékek alatt lezsugorodik. A rokon szicíliai faj, a Palaeoloxodon falconeri felnőtt hímje alig 96 centiméter marmagasságú volt, körülbelül 250 kilós – és egy négy méter magas erdei elefánt leszármazottja.

A barlangban ezen felül óriáshattyú, endemikus szarvasfajok, medve, farkas és róka maradványai is előkerültek. A szarvasok viszonylag későn, körülbelül négyezer éve haltak ki. Ha érdekel, hogyan folytatódik a történet az emberekkel, arról a máltai történelem cikkben írtam.

Gyíkok, kígyók, és a sziget egyetlen békája

Hüllőből annál több van, mint emlősből, és nyáron gyakorlatilag minden kőfalon látsz valamit.

• Máltai fali gyík (Podarcis filfolensis) – Málta egyetlen endemikus hüllője, négy alfajjal. A legkülönösebb a filfolensis alfaj, ami csak a lakatlan Filfla szigetén él: ez a legnagyobb testű, feketés-kékes foltokkal. A Selmunett-szigeti alfaj 2005-ben kihalt.
• Mór falgekkó (Tarentola mauritanica) – a legtöbb, amit este a falakon látsz. A török házigekkó ritkább, mert a lakók régen üldözték.
• Szemes szkink – ásó életmódú, elevenszülő gyík, amit ritkán vesz észre az ember.
• Kaméleon – körülbelül 1880 körül telepítették be, és megtelepedett. Az Għadira és Is-Simar természetvédelmi területen jó eséllyel látsz egyet.

A kígyók kérdése kicsit pontosításra szorul. Máltán nincs vipera és nincs emberre veszélyes kígyó. Öt kígyófaj él a szigeten, köztük a gyönyörű leopárdsikló és több ostorkígyó. Az egyetlen, ami egyáltalán méreggel rendelkezik, a macskakígyó – hátsó fogazatú, gyenge méreggel, ami gyíkokra veszélyes, emberre gyakorlatilag nem.

Kétéltűből pedig egyetlen faj van az egész szigetcsoporton: a festett béka (Discoglossus pictus, máltaiul Iż-Żrinġ). Nem betelepített, hanem őshonos. A legnagyobb populációja a Chadwick Lakes környékén él, de előfordul Buskettben és emberi ciszternákban is.

Rovarok: méhek, kabócák, lepkék

Rovarból viszont több mint 3200 faj él Máltán, és néhányuk igazán különleges.

• Máltai mézelő méh (Apis mellifera ruttneri) – endemikus alfaj, ami akkor különült el, amikor Málta a jégkorszak végén elszakadt Szicíliától. 2024 szeptemberében Málta hivatalos nemzeti rovarává nyilvánították, kétsoros emlékérmével együtt. Feltűnően ellenálló a varroa-atkával szemben, és jóval több mézet ad, mint az importált fajták. Ezért hívták a görögök a szigetet Melitē-nek, vagyis „mézédesnek”.
• Kabóca – a máltai nyár hangja. Érdekesség: 162 éven át tévesen azonosították a fajt; egy 2020-as akusztikai elemzés derítette ki, hogy valójában Cicada barbara él a szigeten. Júliustól októberig szól, jellemzően szentjánoskenyérfán és fügefán.
• Máltai fecskefarkú lepke (Papilio machaon melitensis) – endemikus alfaj, ami édesköményen és kaporfélén fejlődik. A Foresta 2000-ben jó eséllyel látsz belőle.
• Skorpió (Euscorpius sicanus) – van a szigeten, de kicsi és nem veszélyes emberre. Kövek alatt él, nem a hotelszobában.
• Máltai édesvízi rák (Potamon fluviatile lanfrancoi, máltaiul il-Qabru) – endemikus alfaj, ami 1993 óta védett, és rajta volt az euró bevezetése előtti utolsó máltai öt centesen. Gozón mindössze egyetlen populációja él, egy hétszáz méteres völgyszakaszon.

És igen, az ázsiai tigrisszúnyog is megérkezett a szigetre, tehát nyáron érdemes szúnyogriasztót vinni – ez a csomagolási listán is szerepel.

Madarak – és a máltai madármenhelyek

Málta madárvilága különös kettősség. A sziget a közép-mediterrán vonulási folyosón fekszik Afrika és Európa között, és a kis területe miatt a madarak összesűrűsödnek rajta. Az avifauna összesen 426 fajt számlál, ebből több mint 170 vonul át rendszeresen – ugyanakkor mindössze huszonöt körüli faj költ itt.

• Tavaszi vonulás: februártól májusig, csúcsa március közepétől május elejéig. Áprilisban jönnek a gémek, kócsagok, gyurgyalagok és fecskék.
• Őszi vonulás: a Buskett a legjobb hely rá – a darázsölyv és a barna rétihéja csapatokban éjszakázik a fákon.
• Nemzeti madár: a kék kövirigó (Monticola solitarius), máltaiul Il-Merill, ami a sziklás partokon él.
• Tengeri madarak: a máltai vizeken körülbelül 4500 pár Scopoli-vészmadár és 1600–1800 pár yelkouan-vészmadár költ – utóbbi a világállomány tíz százaléka. A viharfecske mediterrán állományának fele Filfla szigetén fészkel.

A jó hír, hogy a szigeten több ingyenesen látogatható madárrezervátum működik, és mindegyik érdemes egy délutánra:

• Għadira Nature Reserve (Mellieħa, az Għadira-öböl mellett) – hét hektár brakkvizes tó és sósmocsár, évente mintegy 140 vonuló madárfajjal. Szeptembertől májusig tart nyitva (nyáron zárva): hétfőn, szerdán és pénteken 13:30–17:00, hétvégén 10:00–16:00. Ingyenes, és két fotós rejtekhely is foglalható. Buszok: 41, 42, 221, 222.
• Is-Simar Nature Reserve (Xemxija, St Paul’s Bay) – nádas és nyílt víz, ramsari terület. Ugyanaz a nyitvatartás, szintén ingyenes. Ez az egyetlen hely a szigeteken, ahol a szárcsa és a kis vöcsök költ. Jégmadarat, gémeket és kaméleont is látni.
• Salina Nature Reserve (Naxxar mellett, a Coast Road-nál) – 15 hektár sós mocsár és sópárlók, amiket még a lovagrend épített a tizenhatodik században. Minden nap nyitva, ingyenes: áprilistól szeptemberig 7:00–20:00, télen 7:00–18:00. 2024 júliusában itt nyílt meg Málta első sómúzeuma, és vonulási időszakban flamingó is megjelenik.
• Foresta 2000 (Marfa Ridge) – egész évben, éjjel-nappal nyitva. Búbosbanka, szardíniai poszáta, szezonálisan rétihéja és darázsölyv.

Ha sérült vadállatot találsz, a Nature Trust Malta éjjel-nappal működő mentőcsapatot tart fenn, és rehabilitációs központot üzemeltet tengeri teknősöknek és madaraknak.

A tenger élővilága

Itt fordul meg a képlet. Amilyen szegényes Málta szárazföldi állatvilága, olyan gazdag a tengeri: egy 2023-as felmérés 412 tengeri halfajt erősített meg a máltai vizekben – ez a teljes mediterrán halfauna 54 százaléka. Málta vizeinek több mint 35 százaléka Natura 2000 védett terület.

• Amit búvárkodva vagy snorkelezve látsz: fűrészfogas sügér, barrakuda, mediterrán papagájhal, aranydurbincs, salema, tengeri sügér, ajakoshalak, márnák, muréna, polip, rája, macskacápa. Għar Lapsinál csikóhal is előfordul.
• Posidonia oceanica – a tengerifű-rétek a halak „bölcsődéi”, és megakadályozzák a partok erózióját. EU-s prioritásos élőhelytípus.
• Tengeri teknős – a Caretta caretta a leggyakoribb faj, és az utóbbi években fészkelt is máltai strandokon: Ramla l-Ħamrán (Gozo), Golden Bay-en, Għajn Tuffieħán, Gnejnán és Għadirán. Minden fészket hatósági védelem alá helyeznek, a zavarása bűncselekmény.
• Medúzák – a legismertebb a lila csalánmedúza (Pelagia noctiluca), ami éjjel világít, ha megzavarják. Számuk áprilisban és szeptemberben tetőzik. Csípés esetén tengervízzel kell öblíteni, dörzsölni nem szabad – és a partra vetődött, elpusztult medúza is csíp.

Búvárkodás és snorkelezés

Málta Európa öt legjobb búvárdesztinációja között van, és ennek nagyon konkrét oka van: a látótávolság rendszeresen harminc méter fölött, ideális körülmények között akár ötven méter. Merülni egész évben lehet, de május és november között a legjobb. A víz februárban a leghidegebb (15 fok körül), augusztusban a legmelegebb (26 fok).

A szigeteken több mint harminc búvárközpont működik, egy vezetett merülés 30–45 euró, egy PADI Open Water tanfolyam nagyjából 350–450 euró.

• Blue Hole és az Azure Window maradványai (Dwejra, Gozo) – a leghíresebb. A tizenhat méter mély lyuk egy falba nyílik, ami hatvan méter alá zuhan. A híres kőív 2017 tavaszán omlott le, a törmelékét ma „Azure Alps” néven emlegetik a búvárok.
• Um El Faroud (Wied iż-Żurrieq) – 109 méteres líbiai tankerroncs, amit 1998-ban süllyesztettek el mesterséges zátonynak. A fedélzet 25 méteren, a fenék 36-on. Haladó szint.
• MV Rozi és P29 (Ċirkewwa) – egy kikötői vontató és egy hidegháborús őrhajó, 18 és 33 méter között. Ċirkewwa a legjobb kezdőhelyszín is, ahol egy zátony és egy sziklaív is van.
• HMS Maori (Valletta, Marsamxett) – 14–17 méteren, kezdőknek is jó. Ez a romboló részt vett a Bismarck elleni végső akcióban, és egy 1942-es légitámadásban süllyedt el.
• Santa Marija Caves (Comino) – 2–10 méter, kristálytiszta víz. Snorkelezésre is tökéletes; a Comino cikkben részletesen írtam róla.

Snorkelezéshez a legjobb öblök: Fomm ir-Riħ (Baħrija, a legvadabb), Imġiebaħ Bay (Mellieħa), St Peter’s Pool (Delimara), Mġarr ix-Xini és Wied il-Għasri Gozón, valamint Għar Lapsi, ahol kétszáz méteren át húzódnak a zátonyok. Októberben és novemberben kivételesen tiszta a víz, de már neoprén kell hozzá.

Halászat: mit fognak és hol kóstolhatod meg

A máltai halászat egyetlen szó köré szerveződik: lampuki. Az aranymakréla szezonja augusztus 15-től december végéig tart, csúcsa augusztus-szeptember, és nagyjából 130 engedélyes hajó dolgozik rajta, főleg Marsaxlokkból és a gozói Mġarrból.

A módszer különleges: a kannizzati polisztirol úszók, mészkővel lehorgonyozva és pálmalevelekkel felszerelve. A halak árnyékot és menedéket keresve gyűlnek alájuk, és amikor elég sok összegyűlt, kivetik a hálót. A szezon indulása előtt a plébános megáldja a színes luzzu csónakokat és a legénységet.

A luzzuról érdemes tudni, hogy a színei nem véletlenek: az orron futó „bajusz” színe a hajó származási helyét jelzi – piros a St Paul’s Bay-i, okkersárga a marsaxlokki hajóké, a fekete pedig családi gyászt jelent. A festett szempár föníciai eredetű védelmi jelkép. Új luzzut ma már nem építenek, de néhány száz még üzemel.

Hol nézheted meg és hol eheted? A marsaxlokki vasárnapi piac reggel héttől nagyjából egy óráig tart, a halas rész fél egyre kiürül – kilenc előtt érdemes ott lenni. Az étteremsor mögötti utcákban ugyanaz a hal harmadával olcsóbb. A Malta National Aquarium pedig Qawrában van: több mint 250 faj, ötven medence, egy 12 méter átmérőjű fő medence sétálóalagúttal, és 10:00–18:00 között tart nyitva.

Gyakori kérdések

Képek az útról

Kapcsolódó máltai cikkek

• Málta útikalauz – Minden gyakorlati tudnivaló egy helyen: mikor a legjobb menni, mennyibe kerül, hogyan lehet közlekedni, mit lehet megnézni.
• Málta látnivalói – Több mint nyolcvan hely szigetenként és égtájanként csoportosítva, a föld alatti Máltától a sólepárlókig.
• Máltai étkezés és gasztronómia – Pastizzi, ftira, nyúlpörkölt, lampuki-szezon, boltok nyitvatartása és valós árak.
• Máltai tudnivalók érkezés előtt – Szezon, fizetés, busz vagy bérautó, bal oldali közlekedés, parkolás és a nyári csúcsforgalom.
• Comino és a Kék-lagúna – Hogyan lehet kijutni, mikor a legjobb menni, és mire kell figyelni az új, kötelező időpontfoglalásnál.
• Gozo látnivalói – A csendesebb testvérsziget: Cittadella, Ġgantija, Dwejra, sólepárlók és a legszebb öblök.
• 15+1 érdekesség Máltáról – Furcsaságok és apróságok, amiket a legtöbb útikönyv kihagy.
• Málta templomai – A 365-ös legenda, Mosta és Xewkija rekordkupolái, Caravaggio a St John’sban, belépők és szabályok.
• Valletta látnivalói és a Három Város – Mit lehet megnézni két nap alatt a fővárosban és a kikötő túlpartján, belépőkkel és ajánlott sorrenddel.