Madeira története: cukor, bor, gyógyhely és az utolsó magyar király

Madeira története 1419-ben kezdődik, amikor portugál hajósok partra szálltak egy lakatlan, sűrű erdővel borított szigeten. Hat évszázad alatt volt cukorgyarmat, a brit borkereskedők szigete, európai gyógyhely, IV. Károly király száműzetésének és halálának helye, majd autonóm régió és tömeges turisztikai célpont. Idővonallal mutatom be a fordulópontokat, és azt is, hol találkozhatsz velük ma a szigeten.

Ha Madeirára készülsz, a sziget múltja sok mindent megmagyaráz abból, amit ott látni fogsz: miért teraszos minden déli domboldal, miért angol nevű a legismertebb funchali borpince, és miért áll egy Habsburg uralkodó sírja egy hegyi templomban Funchal felett.

Magyar szemmel két szál különösen érdekes: Erzsébet királyné 1860 és 1861 telén öt hónapot töltött Funchalban, IV. Károly, az utolsó magyar király pedig itt halt meg 1922-ben. Neki külön szakaszt szántam.

Madeira története röviden: idővonal

Madeira írott története alig hatszáz év, mert a portugálok lakatlanul találták a szigetet. Az alábbi táblázat a legfontosabb dátumokat mutatja, a részleteket a táblázat alatti szakaszokban találod.

Ki fedezte fel Madeirát, és mikor?

Madeirát João Gonçalves Zarco és Tristão Vaz Teixeira, Tengerész Henrik herceg kapitányai fedezték fel: 1418-ban egy vihar Porto Santóra sodorta őket, a nagyobb szigetet 1419-ben érték el. A legtöbb forrás így tartja számon, néhány egy évvel későbbre teszi mindkét dátumot. Porto Santo neve (Szent kikötő) a menedékre emlékeztet, a madeira szó pedig portugálul fát jelent.

A betelepítés 1420 és 1425 között indult, a hivatalos Madeira 600 jubileumi oldal az 1425-ös királyi rendeletet tekinti kezdetnek. A harmadik kapitány Bartolomeu Perestrelo volt. A szigetcsoportot három örökletes kapitányságra osztották: Machico 1440-ben Tristão Vaz Teixeiráé lett, Porto Santo 1446-ban Perestrelóé, Funchal 1450-ben Zarcóé.

Az első telepesek az Algarve vidékéről, később Észak-Portugáliából érkeztek, többségük halász és földműves volt. Zarco Funchalban élt és halt meg, a madeirai lexikon szerint 1467-ben. A Santa Clara-templomban temették el, amelyet ő maga építtetett családi temetkezési helynek.

Tényleg hét évig égett Madeira erdeje?

A legismertebb madeirai történet szerint a telepesek tűzzel irtották az erdőt, és a tűz hét évig égett. A hét év a hagyomány része, egyik általam átnézett forrás sem igazolja. Az viszont biztos, hogy a déli oldalon a babérerdőt (laurisilva) nagyrészt felégették vagy kivágták, hogy helyet csináljanak a búzának, később a cukornádnak.

A madeirai lexikon szerint a 16. századi krónikás, João de Barros súlyos kezdeti nehézségként írt a tűzről, és egyes szerzők Zarcót vádolták vele. Az eredeti erdő nagyobb része az északi, nehezen megközelíthető oldalon maradt meg. Ez a ma UNESCO-védett laurisilva, amelyről a Madeira élővilágáról szóló cikkben írok részletesen.

Hogyan tette gazdaggá Madeirát a cukor?

A 15. század közepétől a cukornád tette Madeirát az Atlanti-óceán egyik leggazdagabb szigetévé, a cukrot fehér aranynak (ouro branco) hívták. A nádat Szicíliából hozták, és az 1450-es években kezdte kiszorítani a búzát. 1472-ben megindult a kivitel Flandriába, a cukoreladás csúcsa az 1520-as évekre esett.

A cukorpénz építette fel Funchalt. A település 1508-ban I. Mánuel királytól városi rangot kapott, 1514-ben felszentelték a katedrálist (Sé), és Funchal püspöki székhely lett. A Sé madeirai cédrusfából faragott, mudéjar stílusú mennyezete ma is megvan, a belépés ingyenes.

A flamand kereskedelmi kapcsolat a művészetben is nyomot hagyott: az egykori püspöki palotában működő Museu de Arte Sacra gyűjteményének egyik fő része flamand festészet. A cukor korát a Museu A Cidade do Açúcar mutatja be a Praça Colombón, a flamand kereskedő, João Esmeraldo egykori házainak helyén talált leletekkel. Hétfőtől péntekig 9:00 és 17:30 között ingyenesen látogatható.

A virágzás nem tartott sokáig. A brazíliai és São Tomé-i ültetvények olcsóbban termeltek, és a 17. századra a madeirai cukor elvesztette jelentőségét. Cukornád ma is nő a szigeten, de főleg nádpálinkát (aguardente de cana) és nádmézet (mel de cana) készítenek belőle. Porto da Cruzban az Engenhos do Norte ma is 19. századi gépekkel dolgozik.

Kik dolgoztak a cukornádföldeken?

A cukorgazdaság rabszolgamunkára is épült. Az első rabszolgák 1452-ben érkeztek: berberek és a Kanári-szigetek őslakói, a guancsok, később nyugat-afrikaiak. A források 1400 és 1700 között 2232 rabszolgatartót említenek Madeirán, többségüknek csak néhány rabszolgája volt.

Mi köze Kolumbusznak Madeirához?

Kolumbusz Kristóf az amerikai útjai előtt évekig a portugál világban élt, és cukorkereskedőként fordult meg Madeirán. 1479-ben feleségül vette Filipa Moniz Perestrelót, Porto Santo első kapitányának, Bartolomeu Perestrelónak a lányát. A házasságot a madeirai hagyomány szerint Porto Santón, Vila Baleirában kötötték, fiuk, Diego 1479–1480 körül született.

A házasság után Kolumbusz egy ideig Madeirán élt, és itt tanulmányozta a navigációt. 1498-ban, a harmadik amerikai útja során is megállt a szigeten. Születési helyét ma is vitatják, a legtöbb történész Genovát fogadja el.

Porto Santón a Casa Colombo múzeum egy olyan házban működik, amelyet a hagyomány Kolumbusz otthonának tart. A múzeum maga is óvatos: csak egy gótikus ablakos kőfalról állítja, hogy biztosan kötődik hozzá. Funchalban a Santa Catarina parkban áll a Kolumbusz-szobor.

Kalózok, spanyolok és erődök: mi történt 1566 és 1640 között?

1566 szeptemberében francia kalózok Bertrand de Montluc vezetésével előbb Porto Santót fosztották ki, majd szárazföld felől megtámadták Funchalt. A várost tizenöt napig fosztogatták, és alig maradt belőle ép épület. A támadás után a király Mateus Fernandes katonai építészt küldte a szigetre, aki újratervezte Funchal védelmét. Az általa 1573-ban készített térkép a sziget legrégebbi ismert alaprajza.

1580-ban Portugália perszonálunióba került Spanyolországgal, Madeirát 1581-től spanyol kinevezésű főkormányzók irányították. Portugália 1640-ben szerezte vissza függetlenségét, ezt 1641-ben hirdették ki a szigeten.

Ebből a korszakból származnak Funchal erődei. A São Lourenço-palota a város első erődjéből alakult ki, ma itt van a köztársaság madeirai képviselőjének székhelye, és egy része múzeumként látogatható. A város felett a Pico-erőd, a keleti parton a sárga São Tiago-erőd védte a kikötőt.

Hogyan lett világhírű a madeirai bor, és mi közük hozzá az angoloknak?

A cukor után a bor lett Madeira fő terméke, és a 17. századtól angol kereskedők irányították a kereskedelmét. Az áttörést az 1662-es házassági szerződés hozta, amellyel II. Károly angol király feleségül vette Braganzai Katalin portugál hercegnőt. Ezután angol kereskedőházak telepedtek le Funchalban.

A sziget az Amerikába és Kelet-Indiába tartó hajók szokásos kikötője volt, a hajók itt vettek fel bort. A kereskedők észrevették, hogy a trópusokon átszállított, majd visszahozott bor jobb lesz: ez volt a vinho da roda, a körbeutazott bor. Később a hőhatást helyben, napon vagy fűtött helyiségekben (estufa) állították elő, és cukornádpárlattal erősítették a bort.

A 18. századi aranykorban az észak-amerikai gyarmatok vitték el az évi termés akár 95 százalékát. Madeirai borral koccintottak a Függetlenségi Nyilatkozatra, és Thomas Jefferson is a kedvelt italai közé sorolta.

A ma is működő brit borházak közül a Cossart Gordont 1745-ben, a Blandy’st 1811-ben alapították. A 19. század második fele súlyos csapásokat hozott: 1851-ben megjelent a lisztharmat (oidium), amely három évre visszavetette a termelést, majd a filoxera a század végére a szőlők többségét kipusztította.

A 19. század közepén egy másik keresett termék is született: a madeirai hímzés. Elizabeth (Bella) Phelps, egy funchali angol borkereskedő lánya szervezte meg a háziipart, és a madeirai hímzések az 1851-es londoni világkiállításon is szerepeltek. Az eredetet ma ugyanaz a regionális intézet ellenőrzi, amely a borét.

Miért szállták meg kétszer a britek Madeirát?

A britek a napóleoni háborúk idején kétszer is megszállták Madeirát, hogy a franciák ne foglalhassák el. Az első, barátságos megszállás 1801-ben kezdődött, a sziget kormányzója William Henry Clinton ezredes lett. A csapatok az 1802-es amiens-i béke után távoztak, 1807-ben visszatértek, és 1814-ig, a félszigeti háború végéig maradtak.

1815-ben a Szent Ilona szigetére tartó HMS Northumberland Funchalnál vetett horgonyt, a fedélzetén Napóleonnal. A volt császár nem szállhatott partra, a brit konzul, Henry Veitch gyümölcsöt és madeirai bort vitt neki a hajóra.

1828-ban, a portugál trónharcok idején Madeira II. Mária királynő mellett állt ki Miguel herceggel szemben. Miguel csapatai legyőzték a sziget védőit, a kormányzó, José Travassos Valdez brit hajón Angliába menekült. A brit jelenlét ettől függetlenül megmaradt: kereskedők, orvosok és betegek érkeztek tömegesen.

Miért utazott Madeirára gyógyulni a 19. századi Európa?

A 19. században Madeira a gazdag európaiak, főleg a britek téli gyógyhelye lett, mert enyhe, kiegyenlített éghajlatát elsősorban tüdőbetegeknek ajánlották. A látogatók többsége a társadalom leggazdagabb rétegéből jött: betegek, utazók és természetkutatók. Az első útikönyv 1850-ben jelent meg a szigetről, történelemmel, földtannal, növény- és állatvilággal.

A helyiek közben súlyos válságokat éltek át. 1847-ben éhínség sújtotta a szigetet, 1856-ban kolerajárvány nagyjából tízezer ember halálát okozta. A népesség egy része ekkor indult el kivándorlóként a tengerentúlra.

Erzsébet királyné Funchalban (1860–1861)

Erzsébet királyné, Sisi 1860. november 29-én reggel hatkor érkezett Funchalba Viktória királynő jachtján, a Victoria and Albert fedélzetén. 22 éves volt, az orvosai enyhébb éghajlatot javasoltak neki. Öt hónapig maradt, 1861. április 28-án utazott el ugyanazzal a hajóval Gibraltár felé.

A Quinta Vigiában lakott, de ez nem a mai, ugyanilyen nevű épület. Az eredeti Quinta Vigia a mai Pestana Casino Park szálloda helyén állt. A mai Quinta Vigia korábban Quinta das Angústias néven volt ismert, 1982 óta viseli ezt a nevet, és a regionális kormány elnökének hivatala. A kertje látogatható.

Tartózkodása alatt meglátogatta Lajos portugál infáns is, aki a későbbi I. Lajos király. A madeirai lexikon szerint Erzsébet élete vége felé még egyszer visszatért a szigetre. Bronzszobra 2000 óta a Pestana Casino Park kertjében áll. Ha Sisi nyomában jársz, a Korfu történetéről szóló cikkben azt is elolvashatod, miért építtetett később palotát Korfun.

A Reid’s és a luxusturizmus kezdete

A gyógyturizmus legismertebb emléke a Reid’s Palace szálloda. William Reid skót földművescsalád fiaként 1836-ban érkezett Madeirára. A szálloda 1891 novemberében nyílt meg, de az alapító ezt már nem érte meg. Vendégei között volt Winston Churchill, George Bernard Shaw és IV. Károly is.

IV. Károly, az utolsó magyar király száműzetése és halála Madeirán

IV. Károly, az utolsó megkoronázott magyar király (osztrák császárként I. Károly) 1922. április 1-jén halt meg Madeirán, a Funchal feletti Montéban, 34 évesen. Itt is temették el, a Nossa Senhora do Monte templomban. Ez Madeira történetének az a fejezete, amely a magyar történelemhez a legszorosabban kötődik.

Károlyt 1916. december 30-án koronázták magyar királlyá a budai Mátyás-templomban. Az első világháború végén visszavonult az államügyek intézésétől, de a trónról nem mondott le. 1921-ben kétszer próbálta visszaszerezni a magyar trónt: március 27-én (húsvéti királypuccs) és októberben. A második kísérlet az október 23–24-i budaörsi összecsapással bukott el, Károlyt és Zitát Tihanyba internálták. 1921. november 6-án az országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását.

A győztes nagyhatalmak száműzetésbe küldték a királyi párt. 1921. november 1-jén a brit HMS Glowworm ágyúnaszádon indultak lefelé a Dunán, majd a Fekete-tengeren a HMS Cardiff cirkálóra szálltak át. A kapitány csak a nyílt tengeren kapta meg az utasítást, hogy Madeirára vigye őket. November 19-én érkeztek Funchalba.

Előbb a Reid’s melletti Villa Vittoriában laktak, a gyerekek 1922. február 2-án érkeztek meg. Később a hűvösebb, hegyi Montéba költöztek, egy helyi bankárcsalád nyári házába, a Quinta do Montéba. Károly március 9-én megfázott a városban, ebből hörghurut, majd súlyos tüdőgyulladás lett. 1922. április 1-jén halt meg, mellette volt felesége, Zita, aki a nyolcadik gyermeküket várta, és legidősebb fiuk, Ottó.

A temetés április 5-én volt a Nossa Senhora do Monte templomban. Holttestét a templom egyik oldalkápolnájában helyezték el, szívét Zitáéval együtt a svájci Muri kolostorban őrzik. II. János Pál pápa 2004. október 3-án boldoggá avatta, emléknapja október 21. A száműzetés részleteit a Habsburgok történetét feldolgozó habsburger.net is leírja.

Mi történt Madeirán a 20. század első felében?

Az első világháborúban Madeira is célpont lett, miután Portugália 1916-ban hadba lépett. 1916. december 3-án az U-38 német tengeralattjáró három hajót süllyesztett el Funchal kikötőjében, és lőtte a várost. 1917. december 12-én két másik tengeralattjáró (U-156 és U-157) ismét bombázta Funchalt.

1931 februárjában a liszt ára miatt zavargások törtek ki, áprilisban pedig katonai felkelés indult a Salazar-rendszer elődje, a katonai diktatúra ellen. A felkelést nagyjából egy hónap alatt leverték. A második világháborúban Portugália semleges maradt, 1940 júliusa és 1944 között nagyjából kétezer gibraltári civil élt menekültként a szigeten.

Miért vándoroltak ki százezrek Madeiráról?

A szegénység, majd a cukor és a bor válsága miatt Madeira a 19–20. században a kivándorlás szigetévé vált. A madeirai lexikon szerint 1835 és 1855 között nagyjából negyvenezren hagyták el a szigetet, közülük csak körülbelül húszezernek volt útlevele. Az 1840-es évektől Brit Guyanába (Demerara) és a Brit Nyugat-Indiába mentek a legtöbben, 1842-től a brit kormány fizette az útiköltséget, mert az ültetvényeken munkaerőhiány volt.

1878-tól Hawaiira is indultak hajók. Az 1879. augusztus 23-án Honoluluba érkezett Ravenscrag utasai között volt Manuel Nunes funchali asztalos, aki két társával a madeirai kis pengetős hangszerből, a machetéből kifejlesztette az ukulelét. A 20. században Venezuela és Dél-Afrika lett a fő célpont, és Jersey szigetén, valamint Nagy-Britanniában is nagy madeirai közösség él.

A becslések szerint Venezuelában mintegy 200 ezer, Dél-Afrikában mintegy 350 ezer madeirai és leszármazott él, ez több, mint a sziget mai népessége (2023-ban 256 ezer fő). A venezuelai válság miatt az utóbbi években sokan visszatértek.

Hogyan lett Madeira autonóm régió?

Madeira az 1974. április 25-i szegfűs forradalom után kapott politikai autonómiát: az 1976-os portugál alkotmány saját törvényhozást és kormányt adott a szigetcsoportnak. Az első regionális választást 1976. június 27-én tartották, az első regionális kormány 1976. október 1-jén tett esküt a São Lourenço-palotában, Jaime Ornelas Camacho vezetésével.

Az átmenet nem volt békés: 1974 és 1978 között a FLAMA nevű szeparatista mozgalom bombamerényletek sorozatát követte el. A régió zászlaját 1978-ban, himnuszát 1980-ban fogadták el. Az 1980-as években hozták létre a Madeirai Nemzetközi Üzleti Központot, egy adókedvezményes szabadkereskedelmi övezetet.

1978-tól 2015-ig, 37 évig Alberto João Jardim vezette a regionális kormányt, róla a Madeira híres embereiről szóló cikkben írok bővebben. Az ő idején épült ki a sziget út-, alagút- és hídhálózata, jelentős részben európai támogatásból, miután Portugália 1986-ban csatlakozott az Európai Közösséghez. Madeira ma az EU legkülső régiói közé tartozik. A korszak árnyéka az adósság: 2011-ben kiderült, hogy a régió éveken át nem jelentette teljes adósságát, 2008 és 2010 között 1,1 milliárd euró maradt ki a kimutatásokból.

Milyen katasztrófák sújtották Madeirát a 21. században?

A 21. század két nagy természeti csapást hozott Madeirára: villámárvizet és visszatérő erdőtüzeket. 2010. február 20-án reggel hat és tizenegy óra között Funchalban 108 milliméter eső esett, több, mint a teljes februári átlag (88 mm). A hegyekből lezúduló sár és kő legalább 42 ember halálát okozta, többen eltűntek, a károk meghaladták az egymilliárd eurót.

2016 augusztusában egy hőhullám idején kitört tüzek Funchalt is elérték. Három ember meghalt, több mint 150 ház leégett, több mint ezer embert kellett kitelepíteni, és nagyjából 3200 hektár égett le. 2024. augusztus 14-én Serra de Água környékén ütött ki tűz, amely augusztus 26-ig égett, és 5116 hektárt pusztított el, a laurisilva egyes részeit is. Halálos áldozata ezúttal nem volt.

A tüzek idején a hatóságok lezárhatják a túraútvonalakat, ez 2024-ben is érintette a turistákat. Hogy mire kell figyelni a túrák tervezésénél, azt a Madeira-tudnivalók között írom le.

Hogyan lett a turizmus Madeira fő bevételi forrása?

A tömegturizmus a repülőtérrel kezdődött: a Santa Catarina repülőtér 1964. július 8-án nyílt meg, 1600 méteres kifutóval. A pályát 1986-ban 1800, 2000-ben 2781 méterre hosszabbították, részben a tenger fölé épített, oszlopokon álló szakasszal. 2017 óta Cristiano Ronaldo nevét viseli.

2025-ben a madeirai repülőtér 5,65 millió utast fogadott, 12 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A turizmus a regionális GDP nagyjából ötödét adja. A növekedésnek ára van: zsúfolt levadák, dráguló lakások és díjköteles túraútvonalak. Ezekről a madeirai túlturizmusról szóló cikkben írok számokkal.

Gyakori kérdések Madeira történetéről

Képek Madeira történelmi helyeiről

Kapcsolódó madeirai cikkek

• Madeira útikalauz – a sorozat kiindulópontja: régiók, mikor a legjobb menni, odajutás, költségek és az összes cikk egy helyen.
• Madeira tudnivalók indulás előtt – időjárás havonta, repülés Budapestről, szél miatti járatkimaradás, autó vagy busz, turistaadó, levadadíj és költségvetés.
• Madeira 7 napos útiterv autóval – napokra bontott program régiónként, belépőtáblával, esőprogrammal és költségvetéssel.
• Madeira 4 nap alatt – mi fér bele négy napba, mi maradhat ki, és mennyibe kerül két főre.
• Madeira látnivalói régiónként – Funchal és Monte, a part, a csúcsok, a levadák és Porto Santo belépőkkel és nyitvatartással.
• Madeirai gasztronómia – espetada, bolo do caco, fekete hajhal, poncha, madeirai bor, banán, a piac és a boltok.
• Madeira élővilága – a babérerdő, az endemikus madarak, a bálnales és a Desertas-szigetek barátfókái.
• 18 érdekesség Madeiráról – a lábakon álló kifutótól a madeirai bor melegítéses érlelésén át IV. Károly sírjáig.
• Madeira turizmusa és a túlturizmus – számok, levadadíj, tűzvészek, lakásárak és a felelős utazás.
• Madeira híres emberei – Cristiano Ronaldótól Herberto Helderig, és a sziget híres vendégei Sisitől Churchillig.