Ciprus története idővonalon: az újkőkortól a kettéosztott szigetig

Ciprus története idővonallal: a khirokitiai újkőkori falutól a mükénéi és föníciai városkirályságokon, a bizánci festett templomokon, Oroszlánszívű Richárdon, a velencei és az oszmán koron át a brit gyarmatig, az 1960-as függetlenségig, az 1974-es kettéosztásig és a mai, uniós Ciprusig.

Cipruson a történelem nem a múzeumban kezdődik. A Limassol–Pafosz úton egy órán belül elhaladsz egy római színház, egy keresztes vár és egy brit katonai bázis mellett, Nicosiában pedig egy ENSZ-őrhely mellett sétálsz át a város másik felébe. Ha tudod, ki mit hagyott itt, sokkal többet látsz a szigetből.

Télen jártam a szigeten, és ott értettem meg, mennyire egymásra rétegződnek a korszakok. A cikket a ciprusi Régészeti Hivatal, a visitcyprus.com, az UNESCO és az ENSZ anyagai, valamint történeti összefoglalók alapján írtam. Hasonló szigetsors: Málta története, ahol szintén a britek uralkodtak, és szintén 2004-ben jött az EU, 2008-ban az euró.

Ciprus története röviden: idővonal

Ciprus a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete, Szicília és Szardínia után, és olyan helyen fekszik, ahol Európa, Ázsia és Afrika kereskedelmi útjai találkoznak. Ezért szinte minden környező nagyhatalom megszerezte egyszer: egyiptomiak, asszírok, perzsák, Ptolemaioszok, rómaiak, bizánciak, arabok, keresztes lovagok, velenceiek, oszmánok és britek. A legfontosabb évszámokat táblázatba gyűjtöttem, a részleteket lent írom le.

Mi maradt az újkőkorból: Khirokitia és a legkorábbi ciprusiak

Ciprus legrégebbi ismert lelőhelye az Akrotiri-félszigeten van: az Aetokremnos-sziklaüregben Kr. e. 10. évezredi vadászok tűzhelyei és törpevíziló-csontok kerültek elő. A törpevízilovak és törpeelefántok a sziget saját, mára kihalt állatai voltak, és ma is vita tárgya, mennyiben gyorsította a kihalásukat az ember.

A sziget leghíresebb őskori emléke Khirokitia (Choirokoitia), egy kőkerítéssel védett újkőkori falu Larnaka és Limassol között. Az UNESCO szerint a Kr. e. 7. évezredtől lakták, és 1998 óta világörökség. A lakók kerek, lapos tetejű kőházakban éltek, a halottaikat a házak padlója alá temették.

A belépő 2,50 euró (2026-os ár a visitcyprus.com szerint), és a domb tetejéig nagyjából fél óra a séta. A régészeti hivatal napijegye (8,50 euró) minden állami múzeumra és lelőhelyre érvényes, a háromnapos 17, a hétnapos 25 euró. Ha több lelőhelyet nézel meg egy napon, ez megéri.

Honnan kapta a nevét Ciprus, és kik voltak a városkirályok?

Ciprus gazdagságát a réz adta, és a fém neve is a szigettől ered: a rómaiak a ciprusi rezet aes Cypriumnak hívták, ebből lett a latin cuprum. A bronzkorban a Troodos-hegység ércéből készült rézrudakat az egész Kelet-Mediterráneumba szállították. Az egyiptomi és hettita levelekben említett Alaszija királyságot a kutatók többsége Ciprussal azonosítja.

Kr. e. 1200 és 1100 körül mükénéi görögök érkeztek a szigetre, és magukkal hozták a nyelvüket. Ebből fejlődött ki a ciprusi görög, amelyet egy saját szótagírással is lejegyeztek. A Kr. e. 9. században a föníciaiak alapítottak várost Kition néven, a mai Larnaka helyén. Kition romjai ma is a város közepén láthatók (Kition régészeti lelőhely).

A szigeten így több városkirályság jött létre, görög és föníciai uralkodókkal. A legfontosabbak Szalamisz, Kourion, Pafosz, Amathusz, Kition, Szoloi és Lapithosz voltak. Egymással versengtek, de a külső hatalmaknak együtt hódoltak: Kr. e. 707-ben hét ciprusi király ismerte el II. Sargon asszír uralkodót. Ezt egy Kitionban talált sztélé örökítette meg, amely ma Berlinben van.

Miért Aphrodité szigete Ciprus?

Az ókori görögök szerint Aphrodité Ciprus partjainál született a tengerhabból, ezért nevezték Küprisznek, azaz a ciprusinak. A születés helyét a hagyomány a Petra tou Romiou sziklájához köti, Pafosz és Limassol között. Hésziodosz Istenek születése című műve már Kr. e. 700 körül leírja a mítoszt.

A kultusz központja azonban nem a part volt, hanem a néhány kilométerrel beljebb fekvő Paleapafosz (Palaipafos), a mai Kouklia falu. Itt állt a pafoszi Aphrodité szentélye, ahová az egész ókori világból zarándokoltak. Az istennőt itt nem szobor, hanem egy kúp alakú fekete kő jelképezte. Ez ma a helyi múzeumban látható.

Paleapafosz a pafoszi régészeti helyszínek része, amelyek 1980 óta világörökségek. A kultusz egészen a Kr. u. 4. századig élt. Akkor I. Theodosius császár betiltotta a pogány vallásokat, és a szentély elnéptelenedett.

Perzsák, Nagy Sándor és a Ptolemaioszok

Kr. e. 545 körül Ciprus a Perzsa Birodalom fennhatósága alá került. A városkirályok megtarthatták a trónjukat, de adót fizettek és hajókat adtak a perzsa flottába. Kr. e. 499-ben a ciprusiak csatlakoztak a perzsák elleni jón felkeléshez, de vereséget szenvedtek. A szalamiszi I. Euagorasz a Kr. e. 4. század elején a sziget nagy részét egyesítette, és évekig dacolt a perzsákkal.

Nagy Sándor Kr. e. 333-ban legyőzte a perzsákat, és a ciprusi királyok hozzá csatlakoztak. Halála után a hadvezérei háborúztak a birodalmáért, és Kr. e. 294-ben Ciprus az egyiptomi Ptolemaioszok kezébe került. Ők megszüntették a városkirályságokat, és a szigetet egy kormányzóval igazgatták. A székhely az új, kikötői Pafosz lett, nem a régi szentélyváros.

A Ptolemaiosz-korból a pafoszi Királysírok a leglátványosabbak. A nevük megtévesztő, mert nem királyok, hanem előkelő hivatalnokok és családjaik nyugszanak bennük. A sziklába vájt sírok egy része oszlopos udvaros ház formáját utánozza.

Mit hagytak hátra a rómaiak: Kourion és a pafoszi mozaikok

Ciprus Kr. e. 58-ban lett római terület, és a következő évszázadokban a sziget a római világ egyik békés, gazdag provinciája volt. A fővárosa Pafosz maradt. A hagyomány szerint Pál és Barnabás apostol Kr. u. 45 körül itt térítette meg Sergius Paulus helytartót, így Ciprust az első, keresztény vezetővel bíró római tartományként emlegetik. Barnabást a hagyomány Szalamisz szülöttének és a ciprusi egyház alapítójának tartja.

A római kor két legszebb helyszíne Pafosz és Kourion. A Kato Pafos régészeti parkban négy római villa (Dionüszosz, Thészeusz, Aión és Orpheusz háza) padlómozaikjai mitológiai jeleneteket ábrázolnak, a Kr. u. 2–4. századból. A belépő 4,50 euró, a Királysírok külön 2,50 euró (2026).

Kourion Limassoltól nyugatra, egy tengerre néző sziklaperemen áll. A színházat a Kr. e. 2. században építették, a rómaiak bővítették, és ma is tartanak benne előadásokat. Mellette Eusztoliosz házának mozaikjai, fürdők és egy korai keresztény bazilika maradt meg. A várost a Kr. u. 365-ös földrengés pusztította el. A belépő 4,50 euró (2026).

A 4. század közepén két földrengés Szalamiszt is lerombolta. A várost Constantia néven újjáépítették, és ez lett a sziget fővárosa. Amathusz romjai Limassol keleti szélén, a tengerparton láthatók (Amathusz régészeti lelőhely).

Bizánci kor: arab támadások és a Troodos festett templomai

A Római Birodalom 395-ös kettéosztása után Ciprus a Keletrómai, azaz a Bizánci Birodalomhoz tartozott, közel nyolc évszázadon át. A ciprusi ortodox egyház már 431-ben önálló (autokefál) lett, és ma is az. Ezt 488-ban Zénón császár megerősítette, miután a hagyomány szerint megtalálták Barnabás apostol sírját.

A 7. század közepétől arab hadjáratok érték a szigetet. 688-ban II. Justinianus bizánci császár és Abd al-Malik kalifa megállapodott, hogy Ciprus adóit megosztják, és a sziget egyik félé sem lesz. Ez a különös közös fennhatóság nagyjából háromszáz évig tartott, 965-ig, amikor II. Nikephorosz Phókasz visszafoglalta Ciprust.

Ebből a korból a sziget legféltettebb kincsei a Troodos-hegység festett templomai. A 11–16. században épült falusi templomok kívülről egyszerű, meredek fatetős épületek, belül viszont teljesen kifestették őket. Tíz közülük világörökség, kilenc 1985 óta, a tizedik 2001 óta. A visitcyprus.com útvonaltervet is ad mind a tízhez.

Ha csak egyet nézel meg, a Panagia Asinou a legismertebb, Nikitari falu mellett. A templomokat gyakran egy helyi gondnok nyitja ki. A bizánci korból való Larnaka közepén a Szent Lázár-templom is, a hagyomány szerint a feltámasztott Lázár sírja fölé épült.

Oroszlánszívű Richárd és a Lusignanok: hogyan lett Ciprus keresztes királyság?

1191-ben a harmadik keresztes hadjáratra tartó I. (Oroszlánszívű) Richárd angol király néhány hajója Ciprusnál hajótörést szenvedett. A sziget akkori ura, Iszaakiosz Komnénosz, aki 1184 óta független uralkodóként kormányzott, rosszul bánt a hajótöröttekkel. Richárd erre néhány hét alatt elfoglalta az egész szigetet.

Richárd 1191 májusában Limassolban vette feleségül Navarrai Berengáriát, akit ott Anglia királynéjává is koronáztak. A hagyományt a limassoli vár őrzi, amelyben ma a Ciprusi Középkori Múzeum működik (a mai épület nagyrészt későbbi átépítés). Richárd nem akarta megtartani a szigetet: eladta a templomos lovagoknak, akik 1192-ben továbbadták Lusignan Guidónak, Jeruzsálem korábbi királyának.

A Lusignan-dinasztia közel háromszáz évig, 1489-ig uralkodott. A latin (katolikus) egyház került előtérbe, az ortodox püspököket háttérbe szorították, és a földet francia nemesek kapták. Akkó 1291-es eleste után Famagusta lett a keleti kereszténység fő kereskedővárosa, ekkor épült a gótikus Szent Miklós-székesegyház és a bellapaisi apátság. A johannita lovagok a kolossi várnál rendezték be fő birtokukat, ahol bort és cukrot termeltek.

A királyság a 14. század második felétől gyengült. 1373-ban a genovaiak elfoglalták Famagustát, és csaknem száz évig megtartották. 1426-ban az egyiptomi mamelukok éppen Khirokitiánál győzték le a ciprusi sereget, és fogságba ejtették Janus királyt. Ezután Ciprus adót fizetett Egyiptomnak.

Velencei uralom: Famagusta és a nicosiai falak

Az utolsó királyné, a velencei születésű Caterina Cornaro 1489-ben lemondott a trónról, és Ciprus a Velencei Köztársaság birtoka lett. Velencének a sziget a keleti kereskedelem és az oszmánok elleni védekezés bástyája volt. A Korfun is uralkodó Velence ugyanazt a stratégiát követte (Korfu történetéről itt írtam): erődöket épített a legfontosabb városokban.

A velenceiek 1567-ben kezdték építeni Nicosia csillag alakú városfalát, tizenegy bástyával és három kapuval. A fal ma is körbefogja az óvárost, és a kettéosztott város mindkét felén látható (Nicosia velencei falai). Famagustát is új bástyákkal erősítették meg. A kikötő melletti tornyot ma Othello-toronynak hívják, mert Shakespeare Othellója Cipruson játszódik.

A falak nem védték meg a szigetet. Az oszmán sereg 1570 júliusában szállt partra, és szeptember 9-én elfoglalta Nicosiát. Famagusta közel egy évig tartott ki, 1571 augusztusában adta meg magát. A védők parancsnokát, Marcantonio Bragadint a megadás után kegyetlenül kivégezték, ami Európában nagy felháborodást keltett.

Oszmán uralom 1571–1878: a török ciprusi közösség kialakulása

Az oszmán hódítás után az új hatalom eltörölte a jobbágyságot, kiűzte a latin egyházat, és visszaadta az ortodox egyház jogait. A ciprusi érsek a görög ortodox lakosság hivatalos képviselője (etnarchája) lett, ezért az egyház politikai szerepe a 20. századig megmaradt. Az oszmánok anatóliai telepeseket hoztak a szigetre, és tőlük származik a mai török ciprusi közösség.

Több gótikus templomból dzsámi lett: a nicosiai Szent Zsófia-székesegyházból a Selimiye dzsámi, a famagustai Szent Miklós-székesegyházból a Lala Musztafa pasa dzsámi. A két közösség falvai sok helyen egymás mellett vagy együtt éltek. Larnaka mellett, a sóstó partján épült fel az iszlám egyik fontos zarándokhelye, a Hala Sultan Tekke, Umm Haram sírja fölött.

A Büyük Han az északi városrészben van (a The Great Inn oldala), a Ledra utcai átkelőtől öt perc gyalog. 1821-ben, a görög szabadságharc kitörésekor az oszmán kormányzó felkeléstől tartva kivégeztette Kiprianosz érseket és több püspököt. Ez a nap a görög ciprusiak emlékezetében ma is fontos.

Brit gyarmat: 1878-tól 1960-ig

1878-ban az Oszmán Birodalom egy titkos egyezményben átadta Ciprus igazgatását Nagy-Britanniának, cserébe az oroszok elleni támogatásért. A sziget papíron oszmán maradt. Amikor 1914-ben az oszmánok a németek oldalán beléptek az első világháborúba, Nagy-Britannia annektálta Ciprust. Törökország 1923-ban a lausanne-i békében lemondott róla, 1925-ben pedig koronagyarmat lett.

A britek utakat, kikötőt és közigazgatást építettek, és tőlük maradt a bal oldali közlekedés, a háromágú dugalj és a közjogi alapú jogrendszer is. A görög ciprusiak többsége közben az enószisz, vagyis a Görögországgal való egyesülés híve lett. 1931 októberében a tüntetők felgyújtották a nicosiai kormányzói palotát. 1950-ben az egyház által szervezett aláírásgyűjtésen a görög ciprusiak 95,7 százaléka állt ki az enószisz mellett.

A brit uralomnak ma is van élő nyoma: a sziget kb. 3 százaléka, Akrotiri és Dhekelia brit katonai terület maradt. A Sovereign Base Areas 254 km²-en fekszik, átutazni szabadon lehet rajta, és ott is euróval fizetsz. Hasonló, brit kori örökségről írtam a máltai érdekességek között is.

EOKA és függetlenség: hogyan lett Ciprus önálló állam 1960-ban?

1955. április 1-jén az EOKA nevű görög ciprusi fegyveres szervezet Georgiosz Grivasz vezetésével harcot indított a brit uralom ellen, az enósziszért. A britek kemény eszközökkel válaszoltak, III. Makariosz érseket 1956-ban a Seychelle-szigetekre száműzték. A török ciprusiak az enószisz ellen a sziget felosztását (takszim) követelték, és 1957–58-ban létrehozták a saját fegyveres szervezetüket, a TMT-t. 1958-ban már a két közösség között is véres összecsapások voltak.

A megoldást az 1959-es zürichi és londoni egyezmények hozták: Ciprus független köztársaság lett, de sem Görögországhoz nem csatlakozhatott, sem nem osztható fel. A függetlenséget 1960. augusztus 16-án kiáltották ki, az első elnök Makariosz érsek, az alelnök a török ciprusi Fazıl Küçük lett. Nagy-Britannia, Görögország és Törökország garantálta az új állam rendjét.

Az alkotmány hatalommegosztást írt elő: a görög ciprusi elnök mellett török ciprusi alelnök állt, mindkettőjüknek vétójoga volt bizonyos ügyekben, és a parlament, valamint a közigazgatás helyeit 70:30 arányban osztották el. A görög ciprusiak a lakosság kb. négyötödét tették ki, ezért sokan aránytalannak érezték ezt, a török ciprusiak viszont ebben látták a védelmüket.

Mi történt 1963–64-ben, és mi a zöld vonal?

1963 novemberében Makariosz elnök tizenhárom alkotmánymódosítást javasolt, többek között a vétójog megszüntetését. A török ciprusi vezetés és Törökország ezt elutasította. 1963. december 21-én Nicosiában fegyveres összecsapások kezdődtek, amelyek a sziget sok részére átterjedtek. A görög ciprusiak ezt gyakran török ciprusi lázadásként, a török ciprusiak „véres karácsonyként” emlegetik.

December végén egy brit tábornok zöld tollal húzta meg a térképen Nicosia két közössége közötti tűzszüneti vonalat, innen a zöld vonal neve. A török ciprusiak kiléptek a kormányzati szervekből, és sokan zárt enklávékba költöztek, a görög ciprusiak irányította állam pedig nélkülük működött tovább. 1964 márciusában megérkeztek az ENSZ ciprusi békefenntartói (UNFICYP), akik ma is a szigeten vannak.

Mindkét közösségben vannak eltűntek. A Ciprusi Eltűnt Személyek Bizottsága (CMP) szerint 1963–64-ben és 1974-ben összesen 2002 ember tűnt el: 1510 görög ciprusi és 492 török ciprusi. A bizottság a két közösség és az ENSZ közös testülete, és ma is folytatja a földi maradványok felkutatását.

Mi történt 1974-ben: puccs és török invázió

1974. július 15-én a ciprusi Nemzeti Gárda görög tisztjei az athéni katonai junta támogatásával puccsot hajtottak végre Makariosz elnök ellen. Az elnök elmenekült, a hatalmat az enószisz-párti Nikosz Szamszon vette át. Törökország garanciális jogára hivatkozva július 20-án csapatokat tett partra Kyrenia mellett.

A görög ciprusiak és a nemzetközi közösség nagy része inváziónak tekinti a beavatkozást, Törökország és a török ciprusiak békeműveletként emlegetik, amely a török ciprusi közösséget védte. A puccs napokon belül összeomlott, Athénban megbukott a junta. Augusztus 14-én azonban a genfi tárgyalások kudarca után a török hadsereg újabb offenzívát indított, és a sziget kb. 36 százalékát foglalta el.

A háború után a sziget gyakorlatilag kettévált. Becslések szerint mintegy 160–200 ezer görög ciprusi menekült délre, és 40–50 ezer török ciprusi költözött északra. Famagusta tengerparti negyede, Varosha szállodáival együtt kiürült, és évtizedekig lezárt terület maradt.

1983. november 15-én a török ciprusi vezetés kikiáltotta az Észak-ciprusi Török Köztársaságot, amelyet azóta is csak Törökország ismer el. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az 541-es határozatában érvénytelennek nyilvánította a lépést. Az északi részen ma is török csapatok állomásoznak.

Az ENSZ-ütközőzóna és az átkelők

A két rész között az ENSZ felügyelte ütközőzóna húzódik, amely kb. 180 km hosszú, és Nicosia közepén is keresztülmegy. Ezért Nicosiát Európa utolsó kettéosztott fővárosaként szokták emlegetni. Az övezetben falvak, mezők és a régi nicosiai repülőtér is van, egyes részein gazdálkodni is lehet.

2003. április 23-án nyitották meg az első átkelőket, azóta a két közösség tagjai és a turisták is átjárhatnak. Ma kilenc átkelő működik, a legutóbbiakat 2018-ban nyitották. Gyalogosan a legkényelmesebb a nicosiai Ledra utcai átkelő az óváros közepén. Az EU-polgárok személyi igazolvánnyal vagy útlevéllel kelhetnek át, de a bérautós átkelésnek külön biztosítási feltételei vannak.

A Ciprusi Köztársaság az északi repülőtereket és kikötőket nem tekinti legális belépési pontnak, ezért aki a sziget mindkét részét látni akarja, annak délen kell érkeznie, és onnan átkelnie.

Annan-terv, EU-csatlakozás, euró és a 2013-as bankválság

Az újraegyesítésre a legtöbb esélyt az ENSZ-főtitkárról elnevezett Annan-terv adta. Egy kétközösségű, két tagállamból álló szövetségi államot javasolt. 2004. április 24-én mindkét oldalon népszavazást tartottak: a török ciprusiak 65 százaléka igent, a görög ciprusiak 76 százaléka nemet mondott. A görög ciprusi elutasítók főleg a török csapatok maradását, a visszatérési és tulajdonjogi korlátokat és a garanciarendszer fennmaradását kifogásolták.

Egy héttel később, 2004. május 1-jén Ciprus az Európai Unió tagja lett. Jogilag az egész sziget csatlakozott, de az uniós jog alkalmazását az északi részen felfüggesztették, amíg nincs megoldás. A török ciprusiak, akik a Ciprusi Köztársaság állampolgárai is lehetnek, uniós polgárok. 2008. január 1-jén az euró váltotta a ciprusi fontot.

2013 márciusában súlyos bankválság rázta meg az országot. A két legnagyobb bank a görög államadósság-leírás és a túlméretezett bankszektor miatt került csődközelbe. A 10 milliárd eurós nemzetközi mentőcsomag feltétele volt, hogy a Laiki Bankot megszüntették, a Bank of Cyprus 100 ezer euró fölötti betéteinek 47,5 százalékát pedig részvénnyé alakították. Hetekig korlátozták a pénzfelvételt és az utalást, és a tőkekorlátozást csak 2015 tavaszán oldották fel teljesen.

Ciprus 2016-ban lépett ki a mentőprogramból, és azóta gyorsan nőtt a gazdasága, főleg a turizmus, a hajózás, a pénzügyi és technológiai szolgáltatások révén. Az euró bevezetéséről és a pénzről a Ciprusi Központi Bank oldala tájékoztat.

Hol tart ma Ciprus?

A tárgyalások azóta is több fordulóban zajlottak. A legközelebb a 2017-es svájci Crans-Montana-i konferencián jártak a megállapodáshoz, de az a biztonsági kérdéseken elbukott. Az ezt követő években a török ciprusi vezetés a két állam elismerését szorgalmazta. 2020 októberében Varosha egy részét megnyitották a látogatók előtt, amit a Ciprusi Köztársaság és az ENSZ Biztonsági Tanácsa bírált.

2025 októberében a török ciprusi közösség vezetőjévé Tufan Erhürmant választották, 62,76 százalékkal, aki a szövetségi megoldás híve. Nikosz Hrisztodulidisz ciprusi elnökkel 2026-ban rendszeresen találkoznak az ENSZ közvetítésével, az új átkelőkről, a kulturális örökség cseréjéről és a tárgyalások folytatásáról. María Ángela Holguín, az ENSZ-főtitkár személyes megbízottja 2026 novemberére háromoldalú találkozót tervez.

2026 első felében Ciprus töltötte be az EU Tanácsának soros elnökségét. A 2026. május 24-i parlamenti választáson a Demokratikus Tömörülés (DISY) lett az első, az AKEL a második, a nacionalista ELAM a harmadik. A 80 fős parlamentben a török ciprusiaknak fenntartott 24 hely 1964 óta üres.

Hol látod a történelmet? Helyszínek korszakonként

Az árak a déli rész állami lelőhelyein egységesek, nyitvatartás télen általában 8:30–17:00, nyáron 8:30–19:30. Az északi helyszínekhez át kell kelned a zöld vonalon. A mai látnivalókat régiónként a Ciprus látnivalói cikk sorolja fel.

Ha a történelem érdekel, Nicosiával kezdeném. A Ciprusi Múzeum a sziget legnagyobb régészeti gyűjteménye, a Leventis Múzeum pedig ingyenesen mutatja be a város történetét az őskortól napjainkig. Utána a Ledra utcán gyalog átmehetsz az északi óvárosba. A Portugália-sorozatban ugyanígy gyűjtöttem össze a helyszíneket: Portugália története.

Gyakori kérdések

Képek Ciprus történelmi helyszíneiről

Kapcsolódó ciprusi cikkek

• Ciprus látnivalói régiónként – belépők és nyitvatartás
• Ciprus 5 nap alatt autóval – útiterv költségvetéssel
• Autóbérlés Cipruson – bal oldal, kaució, Észak-Ciprus
• Vezetés Cipruson – bal oldal, körforgalmak, parkolás
• Tömegközlekedés Cipruson – buszok, jegyárak, reptéri transzfer
• Biciklizés Cipruson – útvonalak, bérlés, szabályok
• Workation Cipruson ősztől tavaszig
• Ciprus története – idővonal az újkőkortól napjainkig (ez a cikk)
• Érdekes tények Ciprusról – 22 meglepő dolog
• Ciprusi turizmus – számok, víz és fenntarthatóság
• Ciprus élővilága – muflonok, cédrusok, flamingók
• Ciprusi ételek és italok – és mit vehetsz a boltban