Rota Vicentina, 8 nap a világ egyik legszebb part menti túraútvonalán

2025 nyarán nyolc nap alatt gyalog jártam végig a Rota Vicentina parti szakaszát, a Halászok Útját Lagostól Porto Covóig, délről észak felé. Ebben a cikkben napról napra leírom, melyik szakaszt mentem, hol aludtam, és mit mondanak az adott szakaszokról a hivatalos adatok. Leírom azt is, mit vinnék magammal, hogyan telt egy napom, és mennyibe került az egész.

A Halászok Útja (angolul Fishermen’s Trail, portugálul Trilho dos Pescadores) a Rota Vicentina parti gyalogútja Portugália délnyugati partján. Az általános tudnivalókat (jelzések, felszerelés, biztonság, csomagszállítás) a Rota Vicentina tudnivalóiról szóló cikkemben írtam le, a part legszebb pontjait pedig külön cikkben gyűjtöttem össze. Ez a cikk a saját útvonalamat mutatja be. Ha csak négy napod van, a 4 napos Rota Vicentina-tervekről szóló cikkben két összefüggő részt hasonlítok össze.

Az út dióhéjban

• Időszak: 2025. június 26. – július 10., összesen 15 nap és 14 éjszaka.
• Odaút és hazaút: repülővel Faróba, haza Lisszabonból.
• Első három nap: bérelt autóval az Algarvén, Santa Clara-a-Nova bázissal.
• Gyalogtúra: 2025. június 29. – július 7., nyolc túranap a Halászok Útján (Fishermen’s Trail), Lagostól Porto Covóig, délről észak felé.
• Szállások a túra alatt: nyolc éjszaka hét különböző helyen, Sagresben két éjszaka.
• Utolsó három nap: Lisszabon és környéke, egy kikötőben álló kis vitorláshajón aludtam.
• Egyedül, csomagszállítás nélkül: egy 35 literes hátizsákkal, amiben sokszor 4 liter víz is volt.
• Költség: a kicsit több mint 15 napos út egy főre összesen majdnem 700 ezer forint volt (2025), a repülőjegy, a biztosítás, az autóbérlés és az algarve-i és lisszaboni napok is benne vannak.

A hivatalos szakaszleírások északról délre haladnak (Porto Covótól Lagosig), én fordítva mentem. A jelzés mindkét irányban követhető, a távok és a menetidők ugyanazok, csak a szintemelkedés és -süllyedés cserél helyet.

Miért nyáron, és miért délről északra mentem?

2025-ben döntöttem el, hogy végigmegyek a Rota Vicentinán. Tavaszra terveztem, de a munkám miatt csúszott, így végül június végén, július elején indultam. Nyárra a túrát nem ajánlják, mert nagyon meleg lehet. Én ezt ki is fogtam: egy hőkupola alatt, 40 fok körüli melegben kezdtem.

Az UV-sugárzás is nagyon magas lehet. Ezért az időzítést érdemes jól megtervezni. Legközelebb inkább húsvét után, májusban mennék. Akkor talán több az eső, de szerintem ez az ideális idő. A másik jó időszak szerintem a szeptember vége, de inkább az október, mert szeptemberben még elég meleg tud lenni. Ezeket a tippeket én sem fogadtam meg.

A legtöbben északról, Lisszabon felől indulnak, és dél felé mennek. Azt olvastam, hogy emiatt a szűkebb szakaszokon, főleg fent északon, feltorlódnak a túrázók. Én nem akartam senki mögött feltorlódni, egyedül szerettem volna menni, ezért Faróba repültem, és fordítva, délről indultam. Nagyon bejött. A legtöbb ember szembe jött velem, velem egy irányba kevesen mentek. Ha nem barátkozni és beszélgetni mész egy ilyen útra, ez jó választás.

Hogyan jutottam el Faróba és Lagosba?

Amikor mentem, még volt közvetlen járat Budapestről Faróba, 2026 őszén nincs. Ha hasonló utat terveznél, a közeli repülőterek is szóba jöhetnek, mert a közvetlen járat sokkal kényelmesebb. 2026 októberében Bécsből van közvetlen járat Faróba, Pozsonyból nincs. A menetrend szezononként változik.

Faróban autót béreltem, és három napig az Algarvét jártam vele. A repülőtéren vettem át, és Lagosban adtam le, a túra első reggelén, indulás előtt. Ha nem szeretnél autót bérelni, a repülőtértől nem messze van Faro vasútállomása, onnan vonattal mehetsz Lagosba. A CP 2026. július 19. óta átszállás nélküli elektromos vonatokat indít Lagosba, a menetidő így kb. másfél óra (korábban kb. 1 óra 50 perc volt).

Napról napra: szakaszok és szállások

Az alábbi táblázatban a gyalogszakaszok az én napi útjaim, nem mindig esnek egybe a hivatalos szakaszhatárokkal. A hivatalos adatokat a következő fejezetben, naponként írom le.

Előtte: három nap az Algarvén

Faróba érkeztem, és az első három napon bérelt autóval jártam az Algarvét. Szerintem ez a három nap bőven elég volt. Végigsétáltam a Hét függővölgy ösvényén (Seven Hanging Valleys Trail), megnéztem az albufeirai Praia da Falésiát és Farót. Benagilt is szerettem volna, de a 40 fokos melegben a gyaloglás olyan sokáig tartott, hogy ki kellett hagynom. Június 29-én Lagosból indultam gyalog a Halászok Útján.

Az Algarvén is drága a szállás, nyáron, június–júliusban nagyon. Ezért itt olcsóbbat kerestem, nem a parton, hanem fent, egy kis hegyi faluban, kb. háromnegyed órára a tengertől. A szállásom Santa Clara-a-Novában volt (Estúdio Ponto de Encontro, három éjszaka). Ha érdekel, hogyan élnek a portugál hegyi falvakban, érdemes ilyen helyet választani.

Ami nagyon meglepett: a gólyák. Júniusban ezekben a kis falvakban szinte minden oszlop tetején gólyafészek volt, mindegyikben legalább három-négy gólyával. Nálunk is vannak gólyák, de itt legalább négy-ötször annyit láttam. Ha tavasszal vagy nyáron mész, és autót bérelsz, ezt mindenképp ajánlom.

A gyalognapok részletesen

A hivatalos adatok (táv, szintemelkedés és -süllyedés, becsült tiszta menetidő pihenők nélkül, nehézség) a rotavicentina.com szakaszoldalairól származnak, a hivatalos, északról délre tartó irányban.

1. nap (június 29.): Lagos – Budens

Az első nap Lagosból indultam nyugat felé, a Ponta da Piedade sziklái mellett. Ezen a részen két hivatalos szakasz fut: a Luz – Lagos (10,9 km, +214 / −217 m, kb. 3:25 óra, könnyű) és a Salema – Luz (11,5 km, +217 / −217 m, kb. 3:24 óra, közepes). Budens falu a Salema – Luz szakasz közelében, a part mögött fekszik. Szállás: Casa da Cabana, Budens.

Lagosból indulni szerintem megéri. Itt van a legtöbb turista, nagyon turistás rész, de ettől függetlenül elképesztően szép: szép a tengerpartja, és nagyon szép a Ponta da Piedade sziklái fölött kiépített sétaút is.

Rögtön az első napra két szakaszt terveztem, mert az elsőben nem találtam szállást. Akkor még úgy éreztem, hogy a 40 fok ellenére tuti végig tudom gyalogolni. Nem. 25 kilométer után inkább Ubert hívtam, és azzal mentem a szállásra, mert aznap még bevásárolni is szerettem volna. Már az első napon megtapasztaltam, mennyit segít az Uber (erről lent bővebben).

2. nap (június 30.): Budens – Salema – Sagres

A második nap Salemán át Sagresig mentem. A hivatalos Sagres – Salema szakasz 19,6 km, +348 / −371 m, kb. 5:25 óra, a besorolása nehéz: a hivatalos leírás a Fishermen’s Trail legnehezebb részének nevezi, mert folyamatosan le- és fel kell mászni a strandokhoz vezető völgyekben. Szállás: Aparthotel Navigator, Sagres (két éjszaka).

3. nap (július 1.): Sagres – Cabo de São Vicente

A harmadik napon Sagresből mentem ki a Szent Vince-fokhoz, és Sagresben aludtam újra. A fok a hivatalos Vila do Bispo – Sagres szakaszon van (a teljes szakasz 20,2 km, +114 / −179 m, kb. 5:18 óra, közepes). Sagresről és a fokról a Sagres látnivalóiról szóló cikkemben írok részletesen.

Az egész út egyik kedvencem a világ vége volt, Sagres környéke, ezért döntöttem úgy, hogy itt két napot töltök. Sagresből a fokig az autóút mellett egy futóúton lehet kisétálni, ez egyáltalán nem megterhelő. Nekem odafelé kb. másfél óra volt, oda-vissza kb. három. A túraútvonal is itt halad el, úgyhogy megéri kisétálni a világítótoronyig. A toronyba bemenni nem lehet, de így is nagyon jó.

A fokon áll a „Letzte Bratwurst vor Amerika” kolbászos büfé, de nem volt nyitva, pedig kétszer is arra jártam. Ma már több kis gyorsbüfé is van mellette, én is ott ebédeltem.

A sagresi szállásom apartmanszálloda-szerű hely volt, közvetlenül a tengerparton, tehát jó helyen. Valószínűleg a 2000-es években épült, és azóta nem újították fel, a képek egy kicsit becsapósak voltak. A sütő nem igazán működött, de az internet és a fürdőszoba igen, és ez volt a lényeg.

Sagresben van egy nagyobb bevásárlóközpont is, de a Google Maps rossz helyre jelölte: ahova mutatott, ott nem volt semmi. Rajtam kívül sok turista kereste ugyanott, tudtuk, hogy nemsokára zár, és nyaralók meg emeletes házak között bolyongtunk. A helyiek közül senki nem tudta, mit keresünk. Végül letöltöttem a Waze-t, abban jó helyen volt. Lehet, hogy azóta javították, de ha ilyen történik, a Waze segíthet.

4. nap (július 2.): Sagres – Carrapateira

Ezen a napon Sagresből észak felé indultam Carrapateiráig. A hivatalos beosztásban ez két szakasz: a Vila do Bispo – Sagres (20,2 km, +114 / −179 m, kb. 5:18 óra, közepes) és a Carrapateira – Vila do Bispo (15,3 km, +302 / −232 m, kb. 4:18 óra, közepes), együtt 35,5 km. Szállás: Carrapateira Lodge, Carrapateira.

Ezt a napot végig gyalog mentem, a végén kb. 40 kilométer lett. Reggel 8 óra felé indultam, délután 3 körül már Ubert akartam hívni, de olyan szép volt az idő, hogy inkább tovább gyalogoltam. Közepesen nehéznek, vagy még annyinak sem ítélt úton mentem Carrapateira felé. Az útvonal gyönyörű volt, de a sok le a partra, föl megint, felmászni elég húzós volt. Jól elfáradtam, és későn értem a szállásra. Ott már aggódtak, hol tartok, mert megírtam nekik, mikorra érkezem, és nem értem oda időben.

Ez a szakasz is a kedvenceim közé tartozik. Azt viszont előre nem tudod megnézni, milyen lesz egy útvonal, ha még sosem jártál ott. Csak leírásokból és mások tapasztalataiból tájékozódhatsz, és mindenkinek más a tűrőképessége.

5. nap (július 3.): Carrapateira – Arrifana

Az ötödik nap Carrapateirából észak felé, a dűnéken át Arrifanáig mentem. A hivatalos Arrifana – Carrapateira szakasz 19,4 km, +277 / −298 m, kb. 5:10 óra, közepes (az alternatív változat 21,7 km). Szállás: Utopia, Aljezur. Aljezur és Arrifana között a hivatalos Aljezur – Arrifana szakasz 17,1 km.

6. nap (július 4.): Aljezur – Odeceixe

A hatodik éjszakát Odeceixében töltöttem (Residencia do Parque). A hivatalos Odeceixe – Aljezur szakasz 22,6 km, +185 / −198 m, kb. 5:50 óra, nehéz. Odeceixe az utolsó algarvei falu észak felé: a Seixe-patakon túl már Alentejo kezdődik.

7. nap (július 5.): Odeceixe – Cavaleiro

A hetedik nap Odeceixéből Zambujeira do Maron át Cavaleiróig, a Cabo Sardão világítótornyáig mentem. Ez a hivatalos Zambujeira do Mar – Odeceixe szakasz (18,7 km, +303 / −352 m, kb. 5:40 óra, nehéz), és az Almograve – Zambujeira do Mar szakasz (21,5 km, +162 / −162 m, kb. 5:50 óra, közepes) déli része. Cavaleiro ennek a szakasznak a közepén, a Cabo Sardão mellett van. Szállás: Monte Sol Ar do Farol, Cavaleiro.

8. nap (július 6.): Cavaleiro – Vila Nova de Milfontes

A nyolcadik nap az Almograve – Zambujeira do Mar szakasz északi felén Almogravéig, majd a Vila Nova de Milfontes – Almograve szakaszon (14,6 km, +94 / −93 m, kb. 3:45 óra, nehéz) mentem tovább. Ez utóbbi alig emelkedik, a nehéz besorolást a mély homok adja. Szállás: Mira Vila by Stay in Alentejo for Hikers, Vila Nova de Milfontes.

9. nap (július 7.): Vila Nova de Milfontes – Porto Covo

Az utolsó gyalognapon a Mira torkolatától Porto Covóig mentem. A hivatalos Porto Covo – Vila Nova de Milfontes szakasz 19,6 km, +76 / −71 m, kb. 5:15 óra, nehéz, mert szinte végig homokban vezet. Porto Covóból még aznap Lisszabonba utaztam.

Utána: három nap Lisszabon

Az utolsó három éjszakát Lisszabonban töltöttem, egy kis vitorláshajón (Alcyon), amely egy zárt kikötőben áll. Ezekben a napokban Sintrát, az Oceanáriumot, a Parque das Nações telekabinját néztem meg (Sintráról és az Oceanáriumról a lisszaboni útitervemben írok), és bálnalesen voltam (bálnát nem, delfint viszont sokat láttunk). Július 10-én Lisszabonból repültem haza.

Hogyan telt egy napom a Rota Vicentinán?

Nyár volt, ezért mindig korán indultam, néha már reggel hatkor, inkább 6 és 7 között. Délután általában 4 óráig gyalogoltam. Ha nem volt olyan jó kedvem, és nem akartam sokat menni, dél vagy 2 óra körül abbahagytam, amikor tudtam, hogy hamarosan elfoglalhatom a szállást. Ilyenkor Ubert hívtam, és azzal mentem a szállásra.

Naponta legalább 20 kilométert szerettem volna menni, és volt olyan nap, amikor csak ennyi lett. Egyszer, talán kétszer 40 kilométert mentem, többnyire 25–30-at.

Ahol lehetett, olyan szállást választottam, ahonnan korán ki lehetett jelentkezni, vagy egyáltalán nem kellett ezzel foglalkozni: mentem, és legfeljebb írtam a Bookingon. A szállásaim többségét a Bookingon foglaltam, nekem ez volt a legegyszerűbb, az Airbnb-n csak drágábbakat találtam. Nem akartam azzal tölteni az időt, hogy megérkezés után még szállást keressek. Az volt a lényeg, hogy annyit gyalogolhassak, amennyi jólesik.

Ne legyél maximalista

Oké, hogy megtervezed, melyik részt hogyan járod be, de nem érdemes mindent előre lefoglalni. Nyáron muszáj, hogy egyáltalán legyen szállásod, és ne az utolsó pillanatban, drágán kelljen foglalni. Nyáron kívül viszont nem érdemes: ha egy nap nem tudsz vagy nem akarsz annyit menni, mert elfáradtál, akkor nem kell menni. Semmi nem kötelező. Ez nem teljesítménytúra, nem kell minden részét teljesíteni.

Az Uber meglepően jól működik

Portugáliában az Uber meglepően jól működik. A sofőrök ismerik a Rota Vicentina útvonalát. Ha olyan pontra érsz, ahova bekötőút vezet, és autó oda tud jönni, oda Ubert is hívhatsz, ráadásul egész olcsón. Ha elfáradtál, Uberrel is el lehet menni a szállásra.

Egyedül is biztonságos?

Teljesen egyedül mentem végig, és nagyon jólesett. Alapból nem vagyok olyan, akinek feltétlenül társaság kell. Valószínűleg meg is őrültem volna, ha folyamatosan jön mellettem valaki, akinek hol ez fáj, hol az. Így a saját tempómban mentem, és annyit naponta, amennyi nekem jólesett.

Szerintem teljes mértékben biztonságos. Azt javaslom, hogy a térkép legyen letöltve, és mindig lehessen tudni, milyen messze van a következő hely, ahol be lehet szállni egy Uberbe. Ha már fáradt vagy, szerintem nem jó tovább indulni, akárhogy is tudnál még menni egy kicsit, mert az a biztos.

Jelzés, weboldal, alkalmazás, offline térkép

Az út nagyon jól van jelölve. A történelmi út (Historical Way) és a part menti Halászok Útja (Fishermen’s Trail) egymás közelében halad, és sokszor keresztezik egymást. A part menti utat zöld-kék csík jelzi: ha ezen szeretnél menni, ezt kell követni. A Historical Way jele piros-fehér (a jelzésekről a tudnivalók cikkemben írok részletesen). Én ennek ellenére kétszer is eltévedtem, sikerült letérnem az útról. Mivel az út mindig a parton visz, előbb-utóbb úgyis újra megtalálod a jelet, ettől nem kell tartani.

A Rota Vicentina hivatalos weboldalán (rotavicentina.com) megvan minden szakasz leírása és GPX-nyomvonala, és a térképes alkalmazásban is követheted az utat. A hivatalos súgó szerint a nyomvonalak az Outdooractive alkalmazásban vannak meg (App Store, Google Play). Akármilyen jó az alkalmazás, a parton vannak részek, ahol nincs térerő. Ilyenkor jó lett volna, ha offline is megvan a térkép, ezt én csak utólag szereztem be.

Mit érdemes vinni a Rota Vicentinára?

Ezt a listát a saját nyári utam alapján írtam. A legtöbb tételt a homok, a nap és a sok víz határozza meg.

• Túrabot. Szerintem akkor is kell, ha úgy érzed, szuper kondícióban vagy, vagy ha nem tudod jól használni. A homokos részeken és az emelkedőkön rengeteget segít. Nem gondolná az ember, hogy egy tengerparti túrán sok lesz az emelkedő, de nagyon sok van, mert minden sziklára fel kell mászni a part szélén. A repülőre nem fogod tudni magaddal vinni, hacsak nem kicsire összecsukható karbon túrabotot viszel. Helyben is megveheted: én a farói Decathlonban vettem meg a legolcsóbbat, amit találtam, és azzal mentem.
• Sapka. Ezt is veheted helyben, én is ott vettem. Akkor is kell, ha jobb időt fogsz ki, és nem lesz 42 fok, mert az UV-sugárzás attól még nagyon magas lehet.
• 50 faktoros naptéj. És tényleg kend újra háromóránként.
• UV-szűrős ruha és zokni. Főleg, ha érzékeny vagy a napra. A zokni alatt nem tudod rendesen bekenni a lábadat, és ha egész nap gyalogolsz, a nem UV-szűrős zokni beszívja a naptéjat. Elég sok emberrel találkoztam, akinek emiatt bőrproblémája, napkiütése lett. Ezeket előre be kell szerezni.
• Hűtő-fűtő termoszkulacs. Nem a meleg ital miatt, hanem hogy a vized ne legyen két óra múlva 30 fok fölött, mert úgy ihatatlan.
• Víz: legalább 3 liter, inkább több. Reggel fel kell tankolni. Ki vannak írva vízvételi helyek útközben, de nagyon kevéssel találkoztam, ami használható is volt. A jelölt boltokban olcsón veszel vizet, csak nekik is van nyitvatartásuk és sziesztaidejük. Ha sziesztaidőben érsz oda, lehet, hogy a következő sem lesz nyitva, mire eléred.
• Táskára akasztható tartók, karabinerek. A sok víz nem biztos, hogy belefér a hátizsákba. Nagyon praktikusak az olcsó, táskára akasztható tartók, amikre vízes palackot is fel tudsz lógatni, nekem ez volt az egyik legfontosabb. Vittem rengeteg kis akasztót és karabinert is, ezek nagyon hasznosak voltak.
• Ruha: inkább négy szett, mint három. A szokásos tipp a három garnitúra: egy rajtad, egy a mosásban, egy szárad. A parton viszont nagyon magas a páratartalom, nem biztos, hogy reggelre megszárad. Egyszer este kimostam a gyorsan száradó pólómat, reggel kilógattam a táskámra, és délután, a következő szálláson még mindig vizes volt. Ha az egész utat végigjárod, pólóból és fehérneműből négy szett kell. Ha csak pár napra mész, nem.
• Ruhaszárító kötél. Ki tudtam lógatni az erkélyre. A táskára akasztott ruhákhoz pedig a karabiner jött jól.
• Gyógyszer. Az alapvető gyógyszereket mind vinni kell. Ha egész nap túrázol, és fáj a fejed, a fogad vagy bármi más, nem fogsz tudni gyógyszertárat keresgélni.
• Homokkamásli. Ez a legjobb tippem a túrabot mellett. Bármilyen kamásli jó, amit rá tudsz húzni a cipőre, hogy ne menjen be a homok. Nekem nem volt, úgyhogy nagyjából fél óránként leültem, és kiszórtam egy kiló homokot a cipőmből. A túrához a cipő legyen legalább egy centivel nagyobb a lábadnál. Az enyém jól be volt járatva, de a végén, a homokos részen (én fordítva mentem) a homok sokszor feldörzsölte a lábam.
• Fülvédő, ha érzékeny a füled. A nyugati parton nyáron is napokig fújhat a szél. Nem erős, de folyamatos, és egy idő után zavaró.

Hátizsák, csomagszállítás nélkül

Két hétre egy 35 literes hátizsákkal mentem, igaz, nyáron és három szett ruhával. A 4 liter víz miatt ez sokszor kevésnek bizonyult, néha örültem volna egy kicsit több helynek. Csomagszállítást egyáltalán nem használtam. Nem akartam azzal foglalkozni, hogy nagyobb táskát vitessek magam után, és ki szerettem volna próbálni, milyen egy hosszú távú túra. Ha többen vagytok, lehet, hogy megéri (a csomagszállítás árairól itt írok).

A 4 liter víz miatt volt, amikor elég nehéz volt. De meg lehet csinálni, egyedül is. Ha nekem sikerült, szerintem bárkinek sikerül.

Mit ettem útközben, és hol vásároltam?

Nem lesz mindenhol étterem. A falvakban vannak éttermek és kisboltok is, de nem mindenhol. Érdemes a Google Mapsen előre megnézni, hogy a szállásod környékén van-e bolt, és meddig van nyitva. Sok mindent a boltok nyitvatartása köré kell szervezni, hogy legyen mit enned.

A kis falusi boltokban víz és száraz süti mindig van, de friss pékáru ritkán, és a kínálat sokszor nem portugál. Ezek a boltok nekem kevésbé jöttek be. Vagy étterembe jársz, és akkor többet költesz, vagy úgy szervezed, hogy legalább kétnaponta eljuss egy nagyobb áruházba, például Lidlbe. Ott mindig van friss péksüti, csak azt is cipelni kell.

A nagyobb boltokban kapható rissóis lett a kedvencem: olajban sütött, rákos krémmel vagy marhás szósszal töltött péksütemény. Ahol lehetett kapni, vettem, mert útközben nagyon jólesett. Hidegen is finom, általában hármat-négyet vettem belőle, és azzal elvoltam egész nap.

A pastel de natából is többet vettem egyszerre, mert másnap, harmadnap is jó. Hogy ne törjön össze, a zacskókat csiptetőkkel a hátizsákon kívül lógó karabinerekre akasztottam. A portugál süteményekről a portugál ételekről szóló cikkemben írok.

Milyen volt az időjárás, és mit láttam útközben?

Az első néhány napon nagyon meleg volt. Ahogy kiértem a nyugati partra, a hőhullám gyakorlatilag megszűnt. Ott alapból sem volt olyan meleg, és végig fújt a szél: nem erősen, de folyamatosan. Emiatt sokkal kellemesebb volt az idő. Nehéz elképzelni, de amíg a nyugati parton mentem, viszonylag ritkán tűzött a nap. Általában enyhén felhős, párás, ködös és szeles idő volt, az UV-sugárzás persze így is nagyon magas.

Az utóbbi években már júniusban jönnek a nagy hőhullámok, 2026 júniusában is így volt. Ezért ezt az időszakot szerintem érdemes kihagyni, és inkább korábban vagy később menni. Télen is sokan mennek. Akkor sokkal hűvösebb van, és a nagy páratartalom miatt még hűvösebbnek érződik: a 15–16 fok nem annyinak fog tűnni.

Állatok és növények

Állattal nem sokszor találkoztam, inkább madarakkal, több helyen érdekesebbekkel is. Gólyát útközben is sok helyen láttam. Kígyóval, pókkal vagy bármi ilyesmivel nem.

Az ösvények többnyire keskenyek, és mellettük nagyon sok a növény. Sagres és Carrapateira környékén sok a cserje, szerintem ezek tavasszal virágoznak is. Ami virágzott, az a kafferfüge (Carpobrotus edulis): pozsgás, sivatagos tengerparti növény, többféle színű virága lehet, és invazív. Nagyon szép volt tőle a tengerpart.

Kikkel találkoztam útközben?

A túrázók mindenkinek köszönnek, és mind nagyon kedvesek voltak. Ami érdekes: helyiekkel nagyon keveset találkoztam. A part menti falvakban nyáron turizmus van, nagyon sok a turista, a helyiek pedig dolgoznak. Az egész útvonalon sokkal több külföldivel találkoztam, mint helyivel, és a falvakban sem nagyon láttam helyieket.

Akikkel találkoztam, kedvesek voltak: a szállásadók is, ahol nem kulcsszekrényes volt az érkezés, és a boltokban is. Összességében jó tapasztalatom van.

Milyenek voltak a szállások, és mennyibe került az út?

Apartmanokat és szobákat is béreltem, ahol mi volt olcsóbb. Hostelben, többágyas szobában nem akartam aludni, ebből úgy érzem, már kinőttem. Nekem fontos a saját fürdőszoba. A legolcsóbb ilyen szobám kb. 60–70 euró volt egy éjszakára (2025), de volt, amikor egy főre több mint 100 eurót fizettem egy éjszakáért, és az is csak egy szoba volt, saját fürdővel. Azóta nyáron lehet, hogy még drágábbak. Télen állítólag olcsóbbak, és ha jó neked a közösségi szállás, olcsóbban is megoldhatod.

A szállások elég drágák, és nem nyugat-európai színvonalúak. Nincs igazán olyan, amit jó szívvel ajánlanék, talán egy kivétellel. Portugáliában, ahogy Madeirán is, sok szálláson van kád, de ez nem jelenti, hogy dugó is van hozzá, így vizet nem tudsz magadnak ereszteni. Egész Portugáliában egyetlen szálláson volt olyan kádam, amiben dugó is volt.

Honnan vannak a szakaszadatok?

Gyakori kérdések

Képek az utamról